ღ2. A hazaút.

-Sziasztok!-köszöntem kedvesen, bár kicsit álmosan és megöleltem a testvéremet.
-Hiányoztál Sophie.-nézett rám majd elmosolyodott.-Ő itt Liam.-mutatott a mellette álló srácra, aki biccentett egyet. Viszonoztam a gesztust, majd a testvérem szó nélkül megfogta az egyik bőröndömet, és elindult a repülő térből kifelé. Csendben követtem az autóig. A csomagtartóba betette a bőröndjeimet, majd beültünk a kocsiba.
-Mikey, miért vagy ilyen csendes?-kérdeztem kicsit aggódva. Hisz lassan egy éve nem látott, és szinte meg se szólal.
-Reggel van, este koncert volt és fáradt vagyok.-nézett rám.-Milyen volt az út?
-Fárasztó és unalmas. -mondtam semlegesen és a tájat pásztáztam a szemeimmel.
-Fáradt vagy?-kérdezte tőlem Liam. Teljesen vad idegen számomra igazából, de szimpatikus.
-Kicsit.-néztem rá mire ő elmosolyodott.
-Otthon amúgy meglepetés vár.-nevetett fel a bátyám.
-Előre félek.-mondtam halkabban, majd újra az ablakon néztem kifelé. Lassan álomba szenderültem.
*-Sophieeeeee.-hallottam egy hangot. Az Ő hangját.-Gyere cicus játszani.
-Eressz el!-könyörögtem sírva és a térdeimre rogytam.
-Állj fel te kurva.-rúgott belém erőteljesen, de nem mozdultam.-Mondom, állj fel!-mégegyszer belém rúgott.
-Nem.-nyeltem nagyot.Féltem, hisz kitudja mit tesz velem. Lehet most fog megölni, lehet csak megerőszakol vagy éppen bántalmazni fog. 
Erőteljesen megfogta a csuklómat, és neki lökött a falnak.
-Miért nem értesz a szép szóbol? He? Mocskos ribanc.-adott egy pofont erőteljesen. Az ütés hatására összeestem, és éreztem, ahogy a fehérséget látom..*
-Sophie.-éreztem, hogy ráznak.-Kelj fel, megérkeztünk.
Én csak felnyögtem nyűgösen.
-Soph...Ashton, hozd a vizet!-hallottam, hogy kiabál a testvérem.
-Hagyjad már szegényt, olyan aranyos így.-hallottam meg egy rég nem hallott hangot.-Majd én beviszem ha te nem.
-Vagy majd bemegyek magamtól..-mondtam halkan, majd felkeltem.-Szia!-mosolyogtam Ashtonra majd megöleltem.
Éreztem, hogy kicsit szorosabban magához ölelt, de egy idő után kezdett kínos lenni ez a hosszú ölelés. Bár senki se érti félre, legalábbis Mikey biztosan nem, hisz tudja, hogy Ashtonnal legjobb barátok voltunk mindig is.
-Sophieeeeeee!-rohant ki a házból két idióta, majd Ashtontól elszedtek és egyszerre öleltek át.
-Sziasztok.-mosolyodtam el.-Oké, oké, szét préseltek.-nevettem fel, majd a cuccaimmal együtt bementünk a házba.
Luke felkisért a vendégszobába, majd ott hagyott, hogy picit pihenhessek.
Lefeküdtem az ágyra, és a telefonomat kezdtem el nyomkodni, írtam anyuéknak, hogy ide értem, és hogy minden oké.
Egy nagy zajra lettem figyelmes egy idő után, amire felpattantam.
Lementem a hangirányába, majd...