ღ1.A repülés.

Elveszve éreztem magamat a reülőtéren.
Hirtelen nem tudtam, hogy jó ötlete-e elmenni, de hát nincs más választásom.
Vagy új élet vagy további kis millió kín, szenvedés.
Inkább az első.
Bátortalanul mentem fel a repülőre, és ültem le a helyre ahova a jegyem szólt.
A mellettem lévő székben, egy barna, göndör hajú, fiatal srác aludt.
Egy pár pillantást vetettem rá, majd leültem mellé ugyanis egy nagy darab ember rámszólt, hogy ne várattassam meg a mögöttem felszálló embereket.
Egy kis idő után, már mindenki helyet foglalt és megszólalt a hangos bemondó.
-Jó napot hölgyeim, és uraim! Kérem szépen kössék be az öveiket a felszállás erejéig.....-egy hosszabb beszédet tartott, majd a repülőgép felszállásra kész volt.
Mindenki ekapcsolta az öveit, kivéve a mellettem lévő srác. Óvatosan meglöktem.
-Ne, anyu, aludni akarok!-nyafogott álmos hangon.
-Bocsi, hogy felkeltettelek, de be kéne csatolnod az övedet.-mosolyogtam óvatosan rá.
-Én kérek elnézést az előbbiért.-nézett rám, normálisan felült majd becsatolta az övét.-Amúgy Harry vagyok.-mosolygott rám.
-Sophie.-néztem a gyönyörű smarag zöld szemeibe.
-Szép név.-mondta kedvesen.
-Köszi.-pirultam kicsit el.
-Hogy-hogy Ausztráliába mész?-érdeklődött kíváncsian.
-Hosszú, és nem szeretnélek terhelni, hisz nem is ismerlek.
-Nem terhelsz.-mosolygott kedvesen, majd a szemeimbe nézett.-Engem érdekel.
-Hát jó.-sóhajottam kicsit, majd belekezdtem.-Pár éve anyuékkal elköltöztünk Ausztráliából, és a testvérem ott maradt a barátaival, és én most úgy éreztem a napokban hogy vissza kell mennem hozzá. Te miért mész oda?
-Értem.-mosolygott, majd kínosan felnevetett.-Lekéstem a magángépet, így kénytelen vagyok most ezzel a géppel menni. A banda többi tagja, meg már rég ott van.-nevetett.
-Ne nézz hülyének, de milyen banda?-túrtam a hajamban.
-Nem hallottál rólunk?-csodálkozott.-One Direction, X-factorban indultunk külön-külön 2010-ben.
-Ohhh, de, igen.-mosolyodtam el.-Legjobb barátnőm oda-vissza van értetek.-nevettem.
-És te?-kacsintott rám.
-Én nem.-néztem a kezeimet.
-Valahogy sejtettem.-mondta, már mosoly nélkül majd elővette a telefonját, füllhallgatóját és a fülébe tette. Lehet most megbántottam, mert azt mondtam, hogy nem vagyok odaértük. Nem értem, de mindegy is.
Elővettem a kis táskámból egy könyvet, majd olvasni kezdtem egészen a leszállásig.
Mindenki újra becsatolta az övét, majd leszállt a repülő.
Mindenki leszállt a gépről, én voltam már csak hátra és Harry.
Leszálltam, követte a példámat, majd rámszólt.
-Hé, Sophie, itt a számom, majd keress.-kacsintott, majd odaadott egy papír darabot és elment. Elmentem a bőröndjeimért, majd bementem a terembe, ahol emberek vártak arra, hogy a rokonuk, ismerősük aki jött megérkezzen.
Megpillantottam a bátyámat és egy ismeretlen fiút, majd odamentem hozzájuk.