ღ4.Bowling és régi barátok

Sziasztok.x
Köszönöm szépen, a 14 feliratkozót és az 1000+ megkekintést. Nagyon sokat jelent nekem:)
Szerintem ezt a részt nagyon elcsesztem, de hosszú lett azért. Jó éjt/reggelt/délutánt.xxxx Zs



-Van nutella is?-néztem körbe, mire Luke elém tette.-Kösz.
-Szívesen.-mondta kicsit bunkó (?!) hangemben.
-Mi lenne ha este bulizni mennénk?-váltott témát Calum mosolyogva.
-De már este van.-tettem hozzá.
-Nem baj, mi lenne ha mondjuk fél óra múlva indulnánk?-kérdezett tovább.
-Oké.-mondták egyszerre a srácok, majd muszáj volt beleegyeznem. Felmentem a lépcsőn, egyenesen a szobámba.
Nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel.
Végülis egy bézs szoknyát vettem fel, hajamat csak kifésültem, enyhe sminket tettem fel.
Ezek után felvettem egy egy fekete-bézs magassarkút, majd lementem a nappaliba, ahol Michael ült készen a kanapén.
-Ugye rossz ruhát vettem fel?-kérdeztem tőle, amikor megláttam, hogy ő egy szakadt farmerben és ingben volt.
-Nem, de inkább...-kapta el a kezemet és a szobámba rángatott, majd elém tett egy farmert és egy fekete fölsőt.-Ez jobb lenne, nem olyan buliba megyünk, hanem csak az egyik közeli clubba. Változott a terv.
-Oké..-mondtam, majd kilökdöstem a szobából a bátyámat és felvettem a ruhát amit elővett nekem.
Picit mérges voltam, bár ki ne lenne az, ha a háta mögött döntik el, hogy máshova mennek?
Smineket meghagytam, ahogy volt, felvettem egy bakancsot, majd lementem.
Már mindenki lent ült, és rám várt, gondolom.
-Több időt kellett rád várni, mint egy menyasszonyra.-mondta Ashton, majd elindultunk.
Az autóban, Mikey és Calum ültek elől, én pedig Luke és Ashton között.
-Tulajdonképpen hova is megyünk?-érdeklődtem, hiszen jó lenne ha elmondanák. Választ mivel nem kaptam, így az ablakon próbáltam kinézni, de már sötét volt.
-Nyugalom Soph.-nézett a szemembe Ashton és megfogta a kezemet.
Csak durcisan húztam el tőle a kezemet és néztem ki a fejemből.
Remélem, nem valami drogosokkal teli helyre visznek, végülis fiúk, kitelik belőlük. Még akkor is, ha az egyik a bátyám.
Még én gondolkodtam, addig megérkeztünk.
Az autó megállt, de a fiúk nem mozdultak.
-Itt vagyunk, három óra múlva itt találkozunk, oké?-mondta Calum, majd meg se várta mit válaszolunk kiszállt a kocsiból, én és a fiúk követtük a példáját, majd a bejárathoz mentünk és bementünk.
-Ez most komoly?-mosolyodtam el és körül néztem. Ez az a bowlingclub, ahol mindig a barátaimmal összegyűltünk amikor itt laktam még.
-Sophie.-rohant hozzám egy lány és a nyakamba ugrott.-Úristen, de rég nem láttalak! Már vagy egy éve!
-Jess, úristenem.-mosolyodtam el és pár könnycsepp jött ki a szememből.
Jessy, sok mindent mesélhetnék róla.
4 éves korom óta barátnőm, semmi se ártott a barátságunknak eddig, és nem is hiszem, hogy fog valami.
Jess az a tipikus divat imádó lány, de így is imádom őt.
-Annyira hiányoztál.-mondtam egy hangúan.
-Mi elmegyünk a barátainkhoz.-nézett rám Mikey, majd bólíntottam.
Jess-sel leültünk a régi baráti társaságba, mindenkit megöleltem.
Annyira hiányoztak, hogy már szóba se tudnám foglalni.
-Olyan jó, hogy itt vagy.-mosolygott rám Sara.-Na de mesélj, meg van még az a sportoló, izmos barátod?
-Jajj már, ez a legfontosabb kérdésed?.-nevettem el magamat, majd elkomolyultam, és választ adtam a kérdésére.-Nem, utazás előtt szakítottam vele..
-Oh drágám, sajnálom, de miért?-kérdezte érdeklődve.
-Nem is tudom..nem éreztem iránta semmit se tulajdon képpen.-mondtam lehajtott fejjel.
-Oh..-mondta Jess és Sara egyszerre.
-Nem akarom megrontani a csajos fecsegést, de nem jöttök ellenünk bowlingozni?-jött oda hozzánk Ashton.-Rég győztünk már le egy csapat lányt..-vigyorodott el.
-Irwin, mondanám, hogy igen, de mi csak hár..-kezdtem el a mondatot, majd valaki belevágott.
-Négyen már.-hallottam meg egy rég nem hallott, ismerős hangot.
-Elfelejtettem, hogy elhívtam...-mondta Jess halkan.
-Mindegy..-mondtam, majd felálltam, jelezve, hogy mehetünk bowlingozni.
Éreztem, hogy engem bámul.
Szinte égetett a nézése.
-Szia.-kapta el a bal kezemet.
-Szia.-fordúltam meg mosolyogva. Kék szemeibe nézve elfelejtettem hirtelen mindent.
-Rég nem láttalak.-mosolyodott el.
-Hát ja...-mondtam, majd a többiek oda mentek a pályához.
-Figyelj, beszélhetünk?-kérdezte majd a hajába túrt idegesen.
-Most is azt tesszük.-mondtam neki, majd a többiek már szóltak nekünk, hogy menjünk.
-Bowling után a pultnál, kérlek..-mondta, majd ott hagyott.
Nem tudom miről akar velem beszélni.
Semmiről se kellene velem beszélnie, hiszen ő csak egy azok közül, akik széttörtek engem. Darabokra. Pedig azt hittem, bízhatok benne, és hogy szeret engem, nem csak játszik velem.
A gondolat menetemet Ashton szakította meg.
-Jössz már?!
-Igen, persze.-vágtam rá, majd oda mentem és neki álltunk a bowlingnak.
**************************************************************************
-Elmegyünk megiszunk valamit Sophieval.-jelentette ki George, majd magával rángatott.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Még egy esélyt..-mondta halkan.
-Hahaha, monddj olyat amit komolyan akarsz.-néztem rá, majd rendeltem egy colat.
-Komolyan mondtam az előbb. Szeretlek, érted?!-nézett rám.
-Zárjuk le a múltat, és kezdjük el a jövőt.-néztem rá.-Ha egyszer szakítottunk, az azért van, mert mi nem illünk össze.
-Lehet igazad van, de én szeretlek, és tudom, hogy te is engem.-jött hozzám közelebb majd a kezeit a derekamra helyezte.
-Engedj el.-mondtam komolyan.
-Rendben..de egyszer majd könyörögve jössz hozzám Soph..-mondta majd ott hagyott.
Ott hagyott engem és a gondolataimat, a feldúlt érzéseimet.
Nem értem mi történt az előbb. Nem is akarom érteni. Vicces, hogy az első napomon itt Sydney-ben már ilyen történik velem, hosszú idő után.
-Minden oké?-jött oda Jess.
-Igen, csak kimerültem.-mosolyodtam el.
-Hol van George?-érdeklődött tovább.
-Elment..-mondtam, majd oda mentem a többiekhez.-Na melyik csoport nyert?
-Mi.-vigyorgott Luke.
-Oh, kis mázlisták.-dugtam ki a nyelvemet, majd mindenki elröhögte magát.
-Mi lenne ha elmennénk egy pizzázóba?-vettette fel az ötletet Sara.-Holnap mi amúgy is elutazunk Jess-sel.
-Oké, felőlem, fiúk ti is jöttök?-kérdeztem.
-Naná, hogy igen.-vágták rá, majd elindultunk a kocsihoz.

ღ3.Palacsinta sütés

-Ti mégis mit csináltok?-néztem a négy idiótára olyan timostmitcsináltok fejjel.
-Csak..ebédet...-mondta halkan Calum.
-Tudjátok mit? Csinálok én kaját...-mosolyodtam el.
-Én palacsintát kérek.-nézett rám a bátyám majd kiment a konyhából.
-Én meg egy olyan testvért aki kitakarít a barátaival.-szóltam utána, de semmi reagálást nem adott. Ez tök szuper, ide jövök, és takaríthatok. Bár mondjuk mire vártam? Hogy rend lesz egy olyan házban ahol 4 srác lakik összezárva? Áh, szép is lenne.
-Én is palacsintát kérek.-mondta egyszerre Cake majd a bátyám után mentek. Ashton szólásra nyitotta a száját.
-Meg ne szólalj.-néztem mérgesen rá.-Csak, hagyj takarítani majd főzni.
-Felakartam ajánlani, hogy segítek...de te tudod.-vigyorodott el.
-Oh..azt megköszönném.-néztem a  szemébe bocsánat kérően.
-Végülis mi okoztuk a srácokkal a káoszt.-nézett körbe a konyhába.
-Igaz.-mondtam, majd neki láttam a munkának. Örülök, hogy Ashton nem olyan, mint a többiek, hanem segít általában. Bár nem mindig, néha ő is olyan, mint a többiek, és elsőnek fut a tv elé, maga után hagyva a rumlit.
Hamar összepakoltunk, majd neki álltam a palacsintához a tészta csinálásnak.
-Hé, Clifford!-szólt nekem Ashton, de mivel háttal álltam neki, így megfordultam és egy adag lisztet burított a fejemre.
-Oh, liszt?.-mosolyodtam el, majd egy tojást szét nyomtam a fején és elnevettem magam.
Letettem a tésztát, mert leolvastam az arckifejezéséről, hogy ezt megakarja bosszúlni, és a pult másik oldalára siettem.
-Na, mi az, megijedtél?-kacsintott rám, majd egy tojást dobott hozzám.
-Nem, és nem is fogok.-mosolyodtam el, majd odamentem elé, kezemben egy bögre tejjel és a fejére burítottam.
-Rossz húzás volt.-vigyorodott el ravaszan majd a palacsinta tésztához nyúlt és egy evőkanáényit a fejemre burított.
-Áááá.-kiabáltam fel nevetve, majd megcsúsztam a földre borult tésztában és Ashtont magammal rántva estem el. Erre bezzeg mindenki a konyhába rohant.
-Te, mit, csinálsz, a, húgommal, a, földön?-kérdezte Mikey egyre vörösödő fejjel.
-Semmit.-vágtuk rá egyszerre, majd elröhögtük magunkat.
-Palacsintát sütöttünk..és ez lett belőle.-néztem a testvérem szemébe.
-Mhmm..-mondta, majd felhúzott a földről.
-Most ne haragudj Ashtonra, tényleg nem történt semmi. Én nem vagyok az a típusú lány aki a testvére egyik legjobb barátjával kikezdene, és szerintem Ashton se kezdene ki velem, tehát nyugi legyen.-öleltem meg volna, de eltolt magától.
-Inkább fürödj le.-nevette el magát, majd rájöttem, hogy teljesen összekoszolódtam.
-Majd megcsinálom én a palacsintát, mind ketten menjetek fürdeni.-mondta Calum a feját fogva.
***************************************************************************
-Kész a kaja.-hallottam meg egy hangot, de nem érdekelt, mert épp a hajamat szárítottam.
-Mindjárt megyek.-szóltam vissza, majd kifésültem  a hajamat, és tovább szárítottam.
Kikapcsoltam a hajszárítot amikor már száraz volt a hajam, kiféstültem és a tükörbe néztem.
Megigazítottam a fölsőmet, majd lementem egyenesen a konyhába.
-Hmm..jók az illatok.-mosolyodtam el, majd Mikey elém tett egy tányérnyi palacsintát.

ღ2. A hazaút.

-Sziasztok!-köszöntem kedvesen, bár kicsit álmosan és megöleltem a testvéremet.
-Hiányoztál Sophie.-nézett rám majd elmosolyodott.-Ő itt Liam.-mutatott a mellette álló srácra, aki biccentett egyet. Viszonoztam a gesztust, majd a testvérem szó nélkül megfogta az egyik bőröndömet, és elindult a repülő térből kifelé. Csendben követtem az autóig. A csomagtartóba betette a bőröndjeimet, majd beültünk a kocsiba.
-Mikey, miért vagy ilyen csendes?-kérdeztem kicsit aggódva. Hisz lassan egy éve nem látott, és szinte meg se szólal.
-Reggel van, este koncert volt és fáradt vagyok.-nézett rám.-Milyen volt az út?
-Fárasztó és unalmas. -mondtam semlegesen és a tájat pásztáztam a szemeimmel.
-Fáradt vagy?-kérdezte tőlem Liam. Teljesen vad idegen számomra igazából, de szimpatikus.
-Kicsit.-néztem rá mire ő elmosolyodott.
-Otthon amúgy meglepetés vár.-nevetett fel a bátyám.
-Előre félek.-mondtam halkabban, majd újra az ablakon néztem kifelé. Lassan álomba szenderültem.
*-Sophieeeeee.-hallottam egy hangot. Az Ő hangját.-Gyere cicus játszani.
-Eressz el!-könyörögtem sírva és a térdeimre rogytam.
-Állj fel te kurva.-rúgott belém erőteljesen, de nem mozdultam.-Mondom, állj fel!-mégegyszer belém rúgott.
-Nem.-nyeltem nagyot.Féltem, hisz kitudja mit tesz velem. Lehet most fog megölni, lehet csak megerőszakol vagy éppen bántalmazni fog. 
Erőteljesen megfogta a csuklómat, és neki lökött a falnak.
-Miért nem értesz a szép szóbol? He? Mocskos ribanc.-adott egy pofont erőteljesen. Az ütés hatására összeestem, és éreztem, ahogy a fehérséget látom..*
-Sophie.-éreztem, hogy ráznak.-Kelj fel, megérkeztünk.
Én csak felnyögtem nyűgösen.
-Soph...Ashton, hozd a vizet!-hallottam, hogy kiabál a testvérem.
-Hagyjad már szegényt, olyan aranyos így.-hallottam meg egy rég nem hallott hangot.-Majd én beviszem ha te nem.
-Vagy majd bemegyek magamtól..-mondtam halkan, majd felkeltem.-Szia!-mosolyogtam Ashtonra majd megöleltem.
Éreztem, hogy kicsit szorosabban magához ölelt, de egy idő után kezdett kínos lenni ez a hosszú ölelés. Bár senki se érti félre, legalábbis Mikey biztosan nem, hisz tudja, hogy Ashtonnal legjobb barátok voltunk mindig is.
-Sophieeeeeee!-rohant ki a házból két idióta, majd Ashtontól elszedtek és egyszerre öleltek át.
-Sziasztok.-mosolyodtam el.-Oké, oké, szét préseltek.-nevettem fel, majd a cuccaimmal együtt bementünk a házba.
Luke felkisért a vendégszobába, majd ott hagyott, hogy picit pihenhessek.
Lefeküdtem az ágyra, és a telefonomat kezdtem el nyomkodni, írtam anyuéknak, hogy ide értem, és hogy minden oké.
Egy nagy zajra lettem figyelmes egy idő után, amire felpattantam.
Lementem a hangirányába, majd...

ღ1.A repülés.

Elveszve éreztem magamat a reülőtéren.
Hirtelen nem tudtam, hogy jó ötlete-e elmenni, de hát nincs más választásom.
Vagy új élet vagy további kis millió kín, szenvedés.
Inkább az első.
Bátortalanul mentem fel a repülőre, és ültem le a helyre ahova a jegyem szólt.
A mellettem lévő székben, egy barna, göndör hajú, fiatal srác aludt.
Egy pár pillantást vetettem rá, majd leültem mellé ugyanis egy nagy darab ember rámszólt, hogy ne várattassam meg a mögöttem felszálló embereket.
Egy kis idő után, már mindenki helyet foglalt és megszólalt a hangos bemondó.
-Jó napot hölgyeim, és uraim! Kérem szépen kössék be az öveiket a felszállás erejéig.....-egy hosszabb beszédet tartott, majd a repülőgép felszállásra kész volt.
Mindenki ekapcsolta az öveit, kivéve a mellettem lévő srác. Óvatosan meglöktem.
-Ne, anyu, aludni akarok!-nyafogott álmos hangon.
-Bocsi, hogy felkeltettelek, de be kéne csatolnod az övedet.-mosolyogtam óvatosan rá.
-Én kérek elnézést az előbbiért.-nézett rám, normálisan felült majd becsatolta az övét.-Amúgy Harry vagyok.-mosolygott rám.
-Sophie.-néztem a gyönyörű smarag zöld szemeibe.
-Szép név.-mondta kedvesen.
-Köszi.-pirultam kicsit el.
-Hogy-hogy Ausztráliába mész?-érdeklődött kíváncsian.
-Hosszú, és nem szeretnélek terhelni, hisz nem is ismerlek.
-Nem terhelsz.-mosolygott kedvesen, majd a szemeimbe nézett.-Engem érdekel.
-Hát jó.-sóhajottam kicsit, majd belekezdtem.-Pár éve anyuékkal elköltöztünk Ausztráliából, és a testvérem ott maradt a barátaival, és én most úgy éreztem a napokban hogy vissza kell mennem hozzá. Te miért mész oda?
-Értem.-mosolygott, majd kínosan felnevetett.-Lekéstem a magángépet, így kénytelen vagyok most ezzel a géppel menni. A banda többi tagja, meg már rég ott van.-nevetett.
-Ne nézz hülyének, de milyen banda?-túrtam a hajamban.
-Nem hallottál rólunk?-csodálkozott.-One Direction, X-factorban indultunk külön-külön 2010-ben.
-Ohhh, de, igen.-mosolyodtam el.-Legjobb barátnőm oda-vissza van értetek.-nevettem.
-És te?-kacsintott rám.
-Én nem.-néztem a kezeimet.
-Valahogy sejtettem.-mondta, már mosoly nélkül majd elővette a telefonját, füllhallgatóját és a fülébe tette. Lehet most megbántottam, mert azt mondtam, hogy nem vagyok odaértük. Nem értem, de mindegy is.
Elővettem a kis táskámból egy könyvet, majd olvasni kezdtem egészen a leszállásig.
Mindenki újra becsatolta az övét, majd leszállt a repülő.
Mindenki leszállt a gépről, én voltam már csak hátra és Harry.
Leszálltam, követte a példámat, majd rámszólt.
-Hé, Sophie, itt a számom, majd keress.-kacsintott, majd odaadott egy papír darabot és elment. Elmentem a bőröndjeimért, majd bementem a terembe, ahol emberek vártak arra, hogy a rokonuk, ismerősük aki jött megérkezzen.
Megpillantottam a bátyámat és egy ismeretlen fiút, majd odamentem hozzájuk.

ღBevezetés.

Elővettem a bőröndömet a szekrény aljából, majd a másik szekrényem ajtajait kinyitottam.
Előkaptam belőle jó pár ruhát, és jó pár cipőt majd beletömtem a nagy táskába.
Ezek után jöttek a sminkeim, hajvasalóm, meg az ilyenek. Végül a kedvenc könyvem, telefontöltőm és az e féle dolgokat is elcsomagoltam.
Le vettem az éjjeli szekrényemről az egyik bekeretezett képet. Én voltam rajta és Ő. Azzal a személlyen vagyok rajta, aki miatt most elmegyek. Aki miatt nem vagyok képes itt maradni, a szülő városomban, országomban. Ő az aki szinte elüldöz, a puszta jelenlétével. A képet kivettem a keretből, darabokra téptem majd a kukába szortam a maradványait.
Már csak egy órám van, és megy a repülőm Ausztráliába.
Az igazat megvallva, nem fog hiányozni Los Angeles, egyedül anyu és apu fog hiányozni.